fájdalmat érzek.... testi és lelki fájdalmat.... fáj a létezés, fáj a gondolkodás, fáj a lélegzetvétel, fáj a pislogás.... megint egy próbatétellel állok szemben.... egy újabb állomás a cél előtt.... meggyengültem kicsit ebben a csatában, amit tegnap vívtam otthon.... eddig ez volt a legkeményebb harc.... de elsősorban a gyerekeimért küzdök, hogy nekik jó legyen.... és persze a saját boldogságomért, ami állítólag önzőség.... de miért lenne az? megérdemlem.... akkor miért önzőség?? mert nem rendelem alá magam egy embernek, akit ki kellene szolgálnom, és a kényelmét biztosítanom, csak azért, hogy ő ettől boldog legyen???
így meg, hogy kilépek az életéből, megszűnik mindaz, ami eddig természetes volt, hogy ott van.... a tiszta ruhák, a meleg étel, a tisztaság, a viszonylag rend a lakásban.... és természetes volt, hogy ez az én dolgom, az övé meg az, hogy élvezze....
lehet, hogy legyengültem a tegnapi harcban, de a végén a csatát ÉN fogom megnyerni, mert ez még jobban megerősített a hitemben, és még inkább biztos vagyok abban, hogy mit szeretnék elérni a gyerekek és a saját boldogságom érdekében....