arra, hogy nem is írtam a tárgyalásról :) 10 perc alatt végeztünk, mivel közölte a kedves ex, hogy nem akar válni.... ergo tárgyalás elhalasztva.... :S időt nyert vele, na meg azt, hogy addig sem kell gyerektartást fizetnie.... visszamenőleg csak 6 hónapra kérhetem, én meg már 8 hónapja elköltöztem.... a bírósági határozatig el fog még telni legalább két hónap, tehát kapásból 4 hónapot nyert, amit nem kell kifizetnie.... ügyesen taktikázik, mit ne mondjak :(

és hát ugye a tárgyalás óta sok minden megváltozott.... nagyobbik gyerekemet a nyáron "agymosta", annyira, hogy magához édesgette.... így a szeptember első hétvégéje a költöztetésről szólt.... majd megszakadt a szívem.... mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből.... ügyvéddel beszéltem, azt mondta, simán megteheti, mivel nincs még jogerős bírósági határozatom.... ugyanolyan joga van a gyerekhez, mint nekem.... viszont arra felkészített, hogy így sanszom se lesz arra, hogy nekem ítélje mindkét gyereket a bíróság, mivel "önként" szétszedtem őket.... hurrá :( :(

apukának nagyon ügyes húzása volt ez.... időt is nyert, és olyan jól időzítette a gyerekem beetetését, hogy így még majd gyerektartást sem kell majd fizetnie, merthogy erre ment ki ez az egész játék....

tehetetlennek érzem magam, és végtelenül szomorú vagyok.... nem értem, miért kell felnőtt embereknek a saját gyerekeiket felhasználni a szemét kis dolgaik véghezvitelében??? persze, a gyerekekről is szól ez az egész, de nem így, hogy szétszedem őket, hogy ne kelljen gyerektartást fizetni.... két felnőtt ember, aki már nem tud együtt élni, oldja meg egymás között ezt a problémát, és ne a gyerekeket felhasználva menjen a sárdobálás.... nem is értem ezt az egészet, hogy ez mire volt jó, azon kívül, hogy kihúzta magát a fizetési kötelezettség alól?? eddig, amíg nálam voltak a gyerekek, akkor láthatta őket, amikor csak akarta.... sosem mondtam neki azt, hogy bocs, most nem viheted el őket.... hétköznap is sokszor voltak nála, meg minden második hétvégén.... úgy látszik ez sem volt jó.... :S

most csak reménykedni tudok, hogy tényleg jó lesz ez a gyerekemnek (bár a héten már beszéltem tanárokkal és látják rajta, hogy valami nagyon nincs rendben vele.... és ekkor még csak 1 napja lakott az apjánál :S).... megkértem őt is, hogy szedje össze magát, mutassa meg az apjának, hogy milyen ügyes....

és miközben írok, most is könnyes a szemem.... nagyon fáj, hogy csak így elment.... de amikor pakolta a cuccait, megkérdezte, hogy anya ugye nem baj, ha nem pakolok össze mindent? hátha mégsem úgy alakul, hogy tetszeni fog, és akkor majd visszajöhetek hozzád?

mit is felelhettem volna erre? persze, ide bármikor....