új év, új élet.... ez most szó szerint ezt jelenti nekem.... életem eddigi legnehezebb döntését hoztam meg, amiből ha megteszem, nincs visszaút.... 15 év után otthagyok egy életet, ami az utóbbi pár évben csak szenvedést, megaláztatást és boldogtalanságot adott.... két gyerkőccel nem lesz könnyű, tudom, de mégis felvállalom egy boldogabb élet reményében, ahol nincs félelem, nincs veszekedés, nincs agresszió....
nagyon sokan mellettem állnak.... ez az egy, amit nem hittem volna.... bár a családtól még nem kaptam meg a fejmosást.... és várható, hogy el fognak fordulni tőlem.... de tudjuk ugye, hogy a lelátóról mindig okosabbak vagyunk, jobban tudjuk, mit kéne csinálni annak, aki a focipályán élesben küzd.... de teljesen más ott lent lenni a pályán....
nem vagyok elkeseredve, mert többen állnak mellettem, mint ellenem.... idegenek, akikkel még sosem találkoztam - csak itt a virtuális világban -, bíztatnak, bátorítanak.... ez a sok jó szó mind erőt ad nekem, és megerősítést, hogy jó úton haladok....
az évem Veled kezdődött.... az év első munkanapján találkoztunk és remélem ez az évkezdet egy jel volt.... szavaidból éreztem az aggódást, a féltést.... jól esett, hogy a gyerekeimet is félted, ismeretlenül is.... nem volt vidám beszélgetés, de tanulságos volt.... csak hallgattam a szavaidat, közben könnyes volt a szemem.... legszívesebben hozzád bújtam volna, hogy átölelj az erős karjaiddal.... hogy megvédj mindentől, és mindenkitől....
tegnap pár szót váltottunk.... aggódsz értem rettenetesen.... érzem a soraidból.... már délután is éreztem ahogy átölelsz, homlokon csókolsz, és magadhoz szorítasz.... éreztem a szívverésedet.... az illatodat.... éreztem, hogy Hozzád tartozom.... letörölted a könnyeimet és megcsókoltál.... úgy, ahogy csak Te tudsz csókolni.....
