Félig ördög, félig angyal

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.

(Márai Sándor: Ég és föld)

Szeretem ahogy átölelsz,

szeretem ahogy rámnézel,

szeretem ahogy a szemedben a vágy felébred.

Szeretem ahogy megcsókolsz,

szeretem ahogy simogatsz,

szeretem Veled nézni, ahogy felkel a Nap.

Szeretem ahogy vigasztalsz,

szeretem ahogy mosolyogsz,

szeretem ahogy pihen a fejem a válladon.

Szeretem ahogy dícsérsz,

szeretem ahogy kritizálsz,

szeretem ahogy a bőrömhöz ér a szád.

Szeretem ahogy kérsz,

szeretem ahogy adsz,

szeretem azt, hogy melletted NŐ-nek érzem magam.

(saját vers :))

kislányok egyik kedvenc játéka.... fésülgetik, befonják a baba haját.... a haj a lányok, majd később a nők ékessége.... már az óvodában is a fiúk a lányok haját húzgálják, ha tetszik nekik valaki.... persze ez akkor még mókás, bár a lányok már akkor is síkitoznak tőle :)

aztán jó pár év múlva ez a hajhúzgálás mennyire más megvilágításban szerepel újra :) és milyen izgató tud lenni....

csodálatos dolog.... ez az, amit nem lehet pénzért megvenni, nem lehet kierőszakolni, nem lehet erőltetni.... a szeretet különleges.... ha adsz, megsokszorozva kapod vissza.... nem biztos, hogy attól, akinek adtad, de az biztos, hogy többszörösen megtérül.... a mai világban szerintem a legjobb befektetés :)

manapság az emberek mintha elfelejtették volna ezt az érzést.... mindenhol a gyűlölet, a gonoszság, és a mérhetetlen irigység van jelen.... amikor szeretetet érzek, elönt a melegség, a hála.... pozitív érzések, amitől sokkal jobban érzem magam.... sokszor még el is pityeredek :) persze örömömben :) sokat sírok alapból is, jól esik, amikor kijön belőlem a feszültség, vagy a megkönnyebbülés.... örömömben azért többet szoktam sírni, mint bánatomban :) sokan ezt is szégyellnivalónak tartják, mármint a sírást.... azt gondolják, ettől gyengébbnek látszanak, pedig nagyot tévednek.... ez is egy normális emberi reakció, ami hozzánk tartozik....

visszatérve a szeretetre, szerintem az egyik legcsodálatosabb emberi érzés.... és a hab a tortán, amikor ez a szeretet két ember között oda-vissza áramlik :) de ez már egy másik bejegyzés témája :)

Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes. És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.

(Müller Péter)

Láttad már az éj színét?
A fehéren izzó szenvedélyt?
A fény, hogy szövi az éjszakát
Kócolt haján át meg át?

Láttad már az éj színét?
A kéken suttogó, hűs zenét?
A dallamot, ahogy a csenden át
Fűszerezi halk szavát?

Láttad már az éj színét?
A bársony ajkú feketét?
Ahogy testeden és arcodon
Íze remegve átoson...

Láttad már az éj színét?
Vörösen, hogy tépi szét
Az égig-erő vágyakat
Ha felröpít és elragad?

Láttad már az éj színét?
Szürkén ahogy soha még?
Megérint és ritmusát
Égő tűzzel adja át...

Láttad már az éj színét?
A színtelenül színesét?
Körbefog és átölel...
Sohasem felejted el!

(Anna Lee)

Amíg őriz a szemed,
Amíg lehunyt szemmel látsz,
Lehet elmegyek, de itt leszek,
A lábnyomomban jársz.
Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz,
egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz.

(A dzsungel könyve)