Félig ördög, félig angyal

Rólam röviden, mert ebben minden benne van:"Én-én vagyok. Se több, se kevesebb... őrült, esőben mezítláb táncolós, felhők felett repülős, mindent és mindenkit szeretős, szeretni: bátor lélek vagyok. Nem bírálok és ítélkezem, elfogadom, hogy olyan vagy amilyen, mert Te Te vagy. Örömet lelek minden szépben, elolvadok a zenében, hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként. Fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek, csodálok mindent mi él vagy élt. Téged is. Mert mersz ember lenni, vagy azért, mert nem. Mert mersz szeretni, vagy azért mert nem. Engem kevesen értenek. De aki igen, az talán már érti mit jelent szeretni..."

Fogy a Hold

Mint kődarab, mely földközelbe ért,
Úgy zuhantam én is, sötétben árván.
Száz darabra törve, szerteszét,
Egy fölötted rajzolt éjszínű pályán.
A szív is csak egy műszer és téved, hogy ő maga navigál,
de gravitál csak.
Tested vérkörébe hullva
elégek, majd végre kigyullad,
éljek újra.

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.

Fogy a Hold, nézz rám, nézz rám,
Fogy a Hold, nézz rám, ne várj, ne várj.

Tiszta szembogárban csepp homály,
foltos kis bánat, mit emlékül hagyott.
Bár nélküled volt fázós év, de már
a szomorúságnak nem nyitok ajtót.
A világ rendje független tőlünk,
az idő is elszökne előlünk.
Csak egy marad meg, egyetlen ékszer
csak az amit érzel, amit érzel.

Születésnap minden ébredés,
hát ne kérdezd hogy kell boldognak lenni.
Vannak erre évek, nem kevés,
mögöttünk annyi, előttünk mennyi.
Ne kérdezd majd hogyan megy dolgunk,
a holnap még mit sem tud rólunk.
Csak tedd a bort az ágy mellé, kedves,
és táncolj és nevess! Gyere szeress!

(Gringo Sztár: Fogy a Hold)


legyen úgy

Lobogását szemednek látom én,
robogását akaratodnak érzem én.
Szavaidban lüktet a száguldás,
igen értem én.
De, ha lehagy a tested,
néma marad bennem ez a költemény.

S hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.

Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.

Lebegését követed-e, hogy merre jár?
Remegését ismered-e, hogy rátalálj?

Hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.

Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.

Velem az érintésben,
szabadító ölelésben,
velem a lélegzetben ott legyél.
Velem a forró lázban,
velem a vak zuhanásban,
velem a szív hangjában te legyél.

Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.

(Zséda)

 

a könnyek országa

A könnyek országa oly titokzatos világ
Az erdőt néha eltakarja néhány kis faág
Sűrű lombok árnyékában a bánat vándorol
És sohasem tudhatod, hogy kivel találkozol

A könnyek országában ködbe bújnak el a hegyek
S a völgyekben vadon virágzik az emlékezet
A folyók árja meg nem valósult álmokat sodor
A könnyek országában jobb, ha nem csodálkozol

A könnyek országába nem kell pecsétes útlevél
Hogy rejtett útjait bejárd, nem kell engedély
De könnyen fogva tart egy elszáradt virág
A könnyek országa oly titokzatos világ

(Bródy János)

 

ajándék

Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok.

Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általuk kimondott gondolat.
Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed,
Mondd el mindenkinek!

Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
S csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném.


amíg

Amíg őriz a szemed,
Amíg lehunyt szemmel látsz,
Lehet elmegyek, de itt leszek,
A lábnyomomban jársz.
Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz,
egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz.

(A dzsungel könyve)

lehetek én is

Fásultan vár, végtelen sorban áll - én vagyok.
Hajnalban indul, s a munkára gondol - én vagyok.
Egy kórházi ágyból a plafonra bámul,
vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl,
vakon keresgél, ahogy te is kerestél - én vagyok..

Plakátokon masíroznak az igazi hősök,
vagy elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök?
Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell, hogy nézzek,
milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed :
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy, az az egy.

Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..

Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad.
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,
mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy..

Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..

Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
folyton csak érez, s a tiéddel dobban,
s kivérzik lassan itt, ebben a dalban..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..

(Vad Fruttik)

 

valaki más

Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl szép, de így is jó nekem
Az a lány messze már
Ne keresd, ne is várd
De hogyha eljön az idő
Te kit választanál?

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más
(Csak az nem én vagyok, hanem valaki más)

Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl messzire mentem, azt hiszem
Az a vágy messze már
Ne keresd, ne is várd
De hogyha eljön az idő
Te kit választanál?

Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más

(Ágnes Vanilla)

 

érzés

Minden érzés, amit adtál,
Jó volt nekem.
Minden, mi Te voltál,
Jó volt nekem.
Minden szavad,
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged.

Mindent, amit adtál,
Hűen őrzöm, míg élek.
Mindig újra kezdve kereslek,
Míg el nem érlek.
Minden szavad
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged

Hol van már a szép világ?
Számodra messze már!
De néha még a magasba vágysz,
S mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még gondolj rám, gondolj rám!

 

a fénybe nézz

Ember
Kelj fel
Tudod, hogy várnak Rád

Új dalt
Forralt
Benned, aki mindent lát

Szétfolyt
Ami rég volt
Mostanra senki sem értené

Kezdet
Végzet
Egyik sem rejtély már

Nyersebb
Verset
Már nem dalolhatnál

Nincsen más, csak a hit és a dac
A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz

Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned

Éltet
A lélek
De közben a vágy eléget

A tenger
Egyszer elnyel
De hagyj itt egy szép emléket

Nincs is más, csak egyetlen dal
Amit mindenhová hordasz magaddal

Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned

 

valami véget ért

Forró betonon hasalok,
távoli hang csak a gyász,
lassan lüktet egy ér,
fellobog halkan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér.
Ó csak játszik a szél.
Tudom, már messze vagy rég..
Bennem minden halk szavad él.

Halott virágok illatát nyögik a fák
és megrázkódik a táj,
valami véget ért, valami fáj.

Ahogy fölém nő az éj...
álmodni nem hagy a vád.
Ha becsukom fáradt szemem
tekinteted az arcomba vág.
Szemed tüzénél megvakulok,
de lassan újra feljön a nap..
Nélküled semmi vagyok.

Halott virágok illatát nyögik a fák
és megrázkódik a táj,
valami véget ért, valami fáj.

Halott virágok illatát nyögik a fák
és megrázkódik a táj,
valami véget ért, valami véget ért,
valami véget ért… valami fáj.

 

Feedek
Megosztás
Címkefelhő