szokás szerint megint 3 könyvet olvasok egyszerre.... egy Coelho könyvet, egy "titok" könyvet, és egy lélek kontroll könyvet.... mikor milyen hangulatban vagyok, azt veszem elő....
sokat gondolkodom a kialakult élethelyzetemen, elemezgetem, keresem az okokat, a kiutat, a megoldást..... ezen a szerető felálláson is sokat töprengek.... az egyik könyv, amit olvasok, arról szól ugye, hogy amit adsz, azt fogod visszakapni.... ahhoz, hogy bevonzzad a tökéletes társad, úgy is kell viselkedned.... ebbe pedig nem fér bele egy szeretői státusz.... ha megcsalsz, előbb-utóbb te is meg leszel csalva.... ilyenkor jön a lelkiismeret-furdalás.... megtehetem én ezt? hogy akarok én bármit is változtatni az életemen, ha szeretőként élek?
a másik könyv azokkal a nőkkel foglalkozik, akiket házasságtörőnek mondanak, akik az állandó kapcsolatuk mellett szeretők is.... boncolgatja a könyv a pszichológiai hátterét annak, hogy mi vezeti a nőket erre a lépésre és hogy ennek milyen következményei vannak mind a házasságra, mind pedig magára a nő lelki világára nézve.... mivel kell szembenézni, és milyen pozitív (!) hatásai vannak.... igen, most biztos sokan elszörnyülködnek, hiszen egy nő hogy merészel ilyet tenni, hogy megcsalja a férjét.... ezek a nők el vannak ítélve, meg vannak kövezve, le vannak ribancozva, mert a társadalmi norma ezt a viselkedést nem fogadja el.... az nem baj, ha a férjnek úton-útfélen vannak mellékvágányos kapcsolatai, az szinte természetes.... na de egy nő! ő alkalmazkodjon, szolgálja ki a férjét, a családját, feleljen meg mindenkinek, csak azt felejti el mindenki, hogy ebben a marha nagy megfelelési kényszerben sokszor a süllyesztőben landol a saját maga énje....
ha az egyik könyvet olvasom, lelkiismeret-furdalásom van, ha a másik könyvet olvasom, akkor azzal tudok azonosulni, ráismerek sokszor magamra, és eszembe jut az a sok pozitívum, amit szeretőként adtam és kaptam, át- és megéltem olyan dolgokat, amiket a férjem mellett sosem.... átkapcsolom az agyam hol ide, hol oda....
persze mindezek ellenére nem gondolom azt, hogy ez a normális felállás férfi-nő között.... mármint a szeretői státusz.... és csak örülni tudok, ha látok olyan párokat, akik megtalálták egymás oldalán a boldogságot....
