Félig ördög, félig angyal

kitaláltam az idén, hogy tököt fogunk faragni.... halloween tököt.... gyerekeim nagyon rá voltak izgulva az ötletre, így hát nekiálltam a megfelelő tököt megkeresni a boltokban.... szombaton sikerült is beszerezni, így nagy volt az izgalom tegnap, amikor nekiálltunk a faragásnak :) nagyon jó móka :) nem is gondoltam volna :) és az eredmény gyönyörű lett :) kiraktuk az udvarra, este begyújtottuk, és csak néztük a fényét.... azt hiszem, visszatérő program lesz ez nálunk innentől kezdve minden évben :)

és a tök kereséssel sem kell bajlódnom jövőre, mert a magokat szépen elraktam, kiszárítottam, úgyhogy majd a kertből válogathatok :)

kellemesen ijesztő halloweent mindenkinek :))

a sors furcsa játékot játszik velem.... még nem tudom mi a célja, de előbb-utóbb kiderül.... dobálja a jeleket felém, én meg rendre félreértelmezem őket.... de hát nem is én lennék, ha nem így lenne.... mindegy, addig úgysem fog békénhagyni a sors, amíg nem cselekszem helyesen....

most csak a szégyenérzet az, ami van bennem.... legszívesebben elbújnék a világ elől, hogy senki ne lásson, senkit ne lássak.... pedig ezerrel süt a nap, gyönyörű idő van, van két csodálatos gyerekem, szép az élet, és mégis.... valami nem klappol.... szégyellem magam rettenetesen, hogy nem vagyok elég erős.... tegnap és ma is megkaptam érte a fejmosást elég rendesen.... már tegnap sem bírtam ki zokogás nélkül, és ma is elpityeredtem magam.... hiába, elég szar érzés szembesülni a hibáinkkal.... főleg, ha ezzel a barátaid szembesítenek könyörtelenül.... na de.... ezért (is) vannak a barátok, nemde??

rendesen feladtam a leckét megint magamnak.... de úgy látszik, nekem kellenek ezek a nehéz megpróbáltatások.... nem történik semmi ok nélkül, most már nem vagyok elkeseredve, nem sajnálkozok, mert az a legrosszabb.... ezt a mostani helyzetet egy újabb feladatnak fogom fel, amit meg kell oldani.... úgy látszik az elmúlt 9 hónap nem volt megoldás az életemre.... hogy szokta mondani a gps?? újratervezés.... nna, ez van most nálam is.... próbálom a jó oldalát nézni a dolgoknak.... hogy valamire csak jó volt ez a 9 hónap.... rengeteget változtam, és például egy ilyen szituban is, amiben most vagyok, 1 évvel ezelőtt még összetörtem volna.... most nem.... mosolygok, és keresem a megoldást.... amíg rá nem találok.... de tudom, hogy meglesz, csak a sors még játszik egy kicsit velem, hogy felnőjek hozzá.... hogy elég érett legyek a helyzethez.... még nem jött el az én időm.... de ami késik, az nem múlik :)

élünk.... vannak terveink, vannak álmaink, vannak elképzeléseink egy számunkra tökéletes életről.... meglépünk dolgokat, amik közelebb visznek ehhez az élethez, és azt hisszük, hogy jól döntöttünk.... de aztán kiderül, hogy lehet, hogy mégsem.... mert az élet közbeszól.... vagy a sors? ki tudja.... de eljön az a pillanat, amikor mérlegelni kell.... a saját boldogságunk és a gyerekeink boldogsága között.... lejjebb kell tenni azt a bizonyos mércét, kompromisszumokat kell kötnünk, hogy jó legyen a gyerekeknek, ne csak nekünk.... főleg ha megvan a veszélye annak, hogy a boldogságunknak az az ára, hogy elveszíthetjük a gyerekünket....

fájdalmasak ezek a döntések.... és egy kívülállónak lehet, hogy értelmetlen.... de akinek van gyereke, tudja, milyen érzés annak a tudata, hogy a gyereked egyszer csak nem lesz a mindennapi életed része.... belegondolni is szörnyű.... az anyai ösztönök ilyenkor  erősebbek, mint a józan ész, vagy bármely más érzelem.... felülkerekedik mindenen.... hirtelen átértékelődik minden.... és már nem az lesz a fontos, hogy nekem mi a jó, hanem az, hogy a gyerekemnek mi a jó....

és csak remélni lehet, hogy ezúttal nem teszek nagyobb kárt a kis lelkében, mint amit eddig okoztam neki....

mennyivel jobb parti egy 36 éves egyedülálló pasi, mint egy szintén 36 éves, gyermekét egyedül nevelő nő....

elnézem a férjemet, amióta elköltöztem, zsonganak körülötte a nők.... most épp a harmadikat "fogyasztja", amiről tudok.... azt mondja, ahogy híre ment, hogy elhagyta az asszony, sorban állnak a kegyeiért....

ellentétben velem.... nálam, ha lennének sorszámok, még az 1-es is ott figyelne a dobozban.... nem tolonganak a jelöltek.... igaz, nem is járok el az éjszakába bulizni, meg úgy egyébként sem járok sehova....

hétvégén megint egyedül voltam.... persze nem ez volt betervezve, de mégis így alakult.... nem kicsit padlóra vágott a dolog.... 6 hónapja nem ittam egy korty alkoholt sem, de szombaton vettem egy üveg jó fajta vörösbort.... ahogy iszogattam egész nap, gondolkodtam az élet nagy dolgain.... mit csesztem el, mit nem tettem meg, amit meg kellett volna tennem, miért alakult így minden körülöttem? jóvátehetők-e a tévedések?

magamba néztem egy kicsit....

na, meg rájöttem a nagy igazságra.... van egy pasi, akihez elég közel kerültem érzelmileg.... tipikus eset.... asszony, gyerek, gyönyörű családi ház, jó egzisztencia, mindezek mellett állítólag asszonypajtással semmi közük egymáshoz már hosszú évek óta.... oké, elhiszem, bár messziről jött ember azt mond, amit akar.... szóval csak lakótársak, dagonyáznak a langyos pocsolyában és csak azért van még vele, mert attól fél, ha elhagyja, az imádott gyerekeit - akikért egyébként él-hal - nem láthatja minden nap, nem lehet velük annyit, amennyit most....

fájdalmas szembesülni az igazsággal, de ez az ember SOHA nem fogja elhagyni a családját.... úgy ahogy a többi ugyanilyen helyzetben levő pasi sem.... megvan a kényelmes otthon, van, aki kiszolgálja őket, mos rájuk, főz rájuk, anyagi biztonság, gyerekek, minden megvan.... párhetente kielégíti szexuális vágyait egy szeretővel, akit letud max egy óra alatt, és mintha mi sem történt volna, hazamegy a családhoz....

jah, ez akkor tud működni, ha történetesen a szerető is egy ilyen kapcsolatban él.... mert akkor a szexen kívül egymás iránt nincsenek igényeik.... fenntartható egy ilyen szeretői kapcsolat akár évekig is (és ezt tapasztalatból mondom, mert nálam is működött)....

csakhogy én már nem élek kapcsolatban, és engem már nem elégít ki az a kéthetente 1 óra, amit nagy kegyesen rám szán.... akkor is az órát nézve, hogy nehogy elkéssen otthonról....

nekem érzelmek kellenek, reggeli együtt kávézások, éjszakai összebújások, hajnali szeretkezések, közös étkezések, szóval az egész ember kell, és nem csak a farka....

úgyhogy megint beleszaladtam egy tipikus "tömegpasiba", akinek csak szexre kellek, a többi részem nem érdekli.... dühös vagyok magamra, hogy ennyire naív vagyok még mindig.... úgy látszik nem tanultam az előző évekből.... pedig kísértetiesen ismétlődnek a dolgaim.... pasik, akik kihasználnak, hülyének néznek, átvernek, és hazudnak.... megérdemelne mindegyik egy aranyszobrocskát....

arra, hogy nem is írtam a tárgyalásról :) 10 perc alatt végeztünk, mivel közölte a kedves ex, hogy nem akar válni.... ergo tárgyalás elhalasztva.... :S időt nyert vele, na meg azt, hogy addig sem kell gyerektartást fizetnie.... visszamenőleg csak 6 hónapra kérhetem, én meg már 8 hónapja elköltöztem.... a bírósági határozatig el fog még telni legalább két hónap, tehát kapásból 4 hónapot nyert, amit nem kell kifizetnie.... ügyesen taktikázik, mit ne mondjak :(

és hát ugye a tárgyalás óta sok minden megváltozott.... nagyobbik gyerekemet a nyáron "agymosta", annyira, hogy magához édesgette.... így a szeptember első hétvégéje a költöztetésről szólt.... majd megszakadt a szívem.... mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből.... ügyvéddel beszéltem, azt mondta, simán megteheti, mivel nincs még jogerős bírósági határozatom.... ugyanolyan joga van a gyerekhez, mint nekem.... viszont arra felkészített, hogy így sanszom se lesz arra, hogy nekem ítélje mindkét gyereket a bíróság, mivel "önként" szétszedtem őket.... hurrá :( :(

apukának nagyon ügyes húzása volt ez.... időt is nyert, és olyan jól időzítette a gyerekem beetetését, hogy így még majd gyerektartást sem kell majd fizetnie, merthogy erre ment ki ez az egész játék....

tehetetlennek érzem magam, és végtelenül szomorú vagyok.... nem értem, miért kell felnőtt embereknek a saját gyerekeiket felhasználni a szemét kis dolgaik véghezvitelében??? persze, a gyerekekről is szól ez az egész, de nem így, hogy szétszedem őket, hogy ne kelljen gyerektartást fizetni.... két felnőtt ember, aki már nem tud együtt élni, oldja meg egymás között ezt a problémát, és ne a gyerekeket felhasználva menjen a sárdobálás.... nem is értem ezt az egészet, hogy ez mire volt jó, azon kívül, hogy kihúzta magát a fizetési kötelezettség alól?? eddig, amíg nálam voltak a gyerekek, akkor láthatta őket, amikor csak akarta.... sosem mondtam neki azt, hogy bocs, most nem viheted el őket.... hétköznap is sokszor voltak nála, meg minden második hétvégén.... úgy látszik ez sem volt jó.... :S

most csak reménykedni tudok, hogy tényleg jó lesz ez a gyerekemnek (bár a héten már beszéltem tanárokkal és látják rajta, hogy valami nagyon nincs rendben vele.... és ekkor még csak 1 napja lakott az apjánál :S).... megkértem őt is, hogy szedje össze magát, mutassa meg az apjának, hogy milyen ügyes....

és miközben írok, most is könnyes a szemem.... nagyon fáj, hogy csak így elment.... de amikor pakolta a cuccait, megkérdezte, hogy anya ugye nem baj, ha nem pakolok össze mindent? hátha mégsem úgy alakul, hogy tetszeni fog, és akkor majd visszajöhetek hozzád?

mit is felelhettem volna erre? persze, ide bármikor....

holnap tárgyalás.... szeretnék már túl lenni rajta.... ma valahogy nem voltam olyan feszült.... nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem.... megpróbáltam nem gondolni a holnapra.... próbálok lazítani és nem idegeskedni.... holnap kiderül minden....

még két nap a tárgyalásig.... gyomrom még jobban összeugorva, és nő a feszültség bennem, ahogy közeleg a nap....

ma nézegettem a neten válásos honlapokat.... hogyan élik meg a gyerekek, hogy lehet átvészeltetni velük ezt az időszakot, hogy lehet újrakezdeni az életünket a válás után, és persze az ismerkedési tanácsok tömkelege....

engem is elkezdett mostanában foglalkoztatni ez a dolog.... mármint az ismerkedés.... elvégre már 7 hónapja elköltöztem.... a megváltozott életrendem miatt sokat vagyok egyedül, amikor a gyerekek az apukánál vannak, vagy a mamáknál.... nem járok sehova, nem találkozom senkivel.... az az igazság, hogy nagyon hiányzik valaki.... persze a szex is baromira, de nem az hiányzik elsősorban.... hanem a figyelem, a beszélgetések, az összebújások.... ráklikkeltem ma egy oldalra.... társkereső oldalakat szedtek össze.... szépen fel voltak sorolva az oldalak.... nézegettem, nézegettem a listát, és becsuktam az oldalt.... vannak tapasztalataim az ilyen oldalakról.... nem hiszem azt, hogy itt lehetne megtalálni életünk párját.... alkalmi (vagy max 3 alkalomra, mert utána már a levesbe vagy dobva) szexpartnert lehet találni, mert a többség erről szól, ezt mindenki tudja, aki valaha megfordult ilyen oldalakon.... puncikról és farkakról szól.... de nem az emberről, meg az érzelmekről.... nekem meg pont erre van szükségem.... emberre, érzelemre, értelemre és humorra.... na, ez az, amit ezeken az oldalakon nem találsz meg.... de mindennek eljön a maga ideje, tudom.... egyszer én is megtalálom azt az embert, akit már keresek egy ideje....

még 3 nap van hátra a válóperig.... iszonyú szar a közérzetem, fáj a gyomrom, hányingerem van.... szeretnék már túl lenni ezen az egészen.... sosem voltam még bíróságon semmilyen ügyből kifolyólag, és nem is szeretnék ott törzsvendég lenni.... egyébként is iszonyodom mindenféle hivatalos hercehurcától.... ettől meg pláne, hogy a házasságom intim részleteit egy (vagy több) vadidegen embernek kelljen kiteregetnem....

a gyerekek mamáznak még a héten, tehát megint egyedül töltöm a napjaimat.... pont a tárgyalás előtt.... az az igazság, hogy sosem éreztem még magam ennyire egyedül.... egyfolytában jár az agyam, kattog a lehetőségeken, az eljövendő éveimen, a gyerekeken, az újrakezdésen, mindenen.... jó lenne beszélgetni valakivel, vagy ezekről a dolgokról megerősítésképpen, vagy tök másról, hogy ne kattogjak feleslegesen magamban.... de nincs senki az égvilágon.... van konkrétan 3 ember, akivel megbeszélhetném ezeket a dolgokat, de egyszerűen nincs pofám ezzel traktálni őket.... mindegyiknek megvan a maga baja az enyém nélkül is.... tehát maradok egymagam és a gondolataim....

Egy balkezeseket tömörítő amerikai szervezet kezdeményezésére 1992 óta minden év augusztus 13-án ünnepeljük a Föld népességének csaknem 15 százalékát kitevő balkezeseket.

ezt a 15 %-ot erősítem én is :) meg a gyerekeim is :) persze nem kétbalkezesek vagyunk, ahogy sokan gondolják :) úgyhogy ez a mi napunk :) köszöntjük az összes többi balkezest is :) szép napot mindenkinek :)

Ülök a Balaton partján és nézem a sima víztükröt. Megint itt vagyok. Valami megmagyarázhatatlan okból visszahúz a szívem  ide.

Látok kaviccsal játszó gyerekeket, kézenfogva sétáló szerelmespárokat, boldognak látszó családokat, hattyúkat etető időseket, buborékot fújó kisfiút. Vajon mit jelent nekik a Balaton? Egy pár napot az évből, amit a szabadságukból itt töltenek. Egy pár fényképet, vagy egy pár percnyi videófelvételt, amit vissza lehet nézni.

Nekem ez a hely a nyugalmat jelenti. Ahogy itt ülök a padon, lassan elhalkulnak a zajok körülöttem. Csak a víz van és én. Meg a gondolataim. Emlékszem, tavasszal amikor itt voltam, még kihalt volt a part. A mólónál is csak pár ember sétált. A vitorlások még a kikötőben voltak. Hűvös volt akkor az este, de a Balaton csodálatos volt. A hattyúk békésen úszkáltak. Most benépesült a sétány, de így is szép. Olyan érzésem van, mintha hazajönnék ide. Szeretem a vizet, szeretem a levegőt, szeretem nézni az embereket.

Csak ülök és várok. Várok valakire. Mint a filmeken, hogy egyszer csak hátulról belecsókol a nyakamba. Aztán leül mellém a padra és összebújva nézzük a vizet. Mert mind a ketten itt érezzük jól magunkat. Tudom, hogy ez nem álom, hanem a közeli jövő. A valóság. Ahogy az is, hogy itt ülök és gyönyörködöm a vízben.

Most mennem kell, de hamarosan visszatérek ide.