Félig ördög, félig angyal

mostanában sokat beszélgettem csajokkal, pasikkal, társaságban, négyszemközt - a szexről.... többször elhangzott ez a mondat, hogy húú de perverz vagy! elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen mit is jelent ez a szó? mindenkinek mást, értékrendjétől függően.... lehet, hogy ami nekem természetes, az másnak már perverz dolog, és fordítva....

erősen partnerfüggő az, hogy mit hoznak ki egymásból a partnerek.... hasonló igények, azonos értékrend, gátlások nélkül, figyelve a másik reakcióit közben.... csak így lehet igazán élvezetes dolgokat "művelni".... tiszteletben kell tartani, ha a másiknak bizonyos dolgok nem férnek bele az élvezetbe, mert ha ez a tisztelet nincs meg, onnantól kezdve eléggé egyoldalú a dolog és ott már az egyik fél nem érzi jól magát....

nem tartom magam perverznek, csak szeretem a szexet.... szeretek kapni, de még jobban szeretek adni.... rengeteg dolog fel tud izgatni, egy mondat, egy szó, egy érintés.... érzékeny vagyok testileg is, lelkileg is.... megfelelő partnerrel pedig.... hmm.... maga a csoda az együttlét.... és ebben semmi perverzitás nincs.... ha két ember meg tud és meg mer nyílni egymás előtt, akkor ott minden egyes pillanat az élvezeté :)

Ahhoz, hogy a változás útjára lépjünk, fel kell vennünk az önismeret csizmáját.

(Született feleségek)

március van.... én már érzem a tavaszt.... bizsergek mindenhol.... mint amikor a rügyecske ki akar fakadni, hogy aztán kipattanva gyönyörű virág legyen belőle.... érzem azt a feszültséget, amit a kibújás előtt a rügyecske is érez....

a szívemben már tavasz van.... és vágyódás.... a hét minden napján, a nap minden percében.... mocskos gondolataim vannak.... mocskosak és élvezetesek.... vágyom rá, ezt ő is tudja.... elmondtam neki, hogy mit szeretnék vele csinálni.... és mit szeretném, ha csinálna velem....  szeretném, ha ráfektetne a konyhaasztalra, széttolná a lábaimat, és addig nyalná a puncimat, amíg remegve el nem élvezek.... vagy főzés közben mögém állna, belemarkolna a hajamba, hátrahúzná a fejemet és hátulról jó keményen megdugna.... vagy elémállna, lenyomna térdre és szétdugná a számat.... vagy.... vagy.... imádom vele bármikor és bárhogy.... ahogy gyönyörködik bennem.... ahogy gátlástalanul elmondja az érzéseit szex közben, a vágyait, a gondolatait.... és nem csak szex közben, hanem bármikor....

tavasz van.... ébred a természet és ébrednek a vágyak is....

Életünk során jönnek-mennek az emberek.

Idegenekből lesznek a barátaink, élettársaink. Az a fiú, akinek a nevét se tudtad valaha, a férjed lesz, és a bömbölő kis hústömegből, akit sohasem láttál, mert a testedből bújt ki, lesz majd a gyermeked, aki melletted nő fel, veled öregszik és életed főszereplője lesz. Ismeretlen volt. Azt sem tudtad, hogy létezik - most pedig félted, szereted, dühös vagy rá, aggódsz miatta. Ha ezt a szót hallod, hogy „szeretet", ő jut eszedbe. . De az életed színpadán nemcsak szaporodnak, csökkennek is a szereplők.

Jönnek és mennek.

Fölbukkantak valahonnan, a kulisszák mögül, s eltűnnek, ugyanott. A játéktéren csak a hiányuk marad. Hány idegen embernek mutatkoztál be, akiből aztán a sorstársad lett? Emlékszel, hol találkoztál először azzal a vadidegen lánnyal, aki később a feleséged lett? Mikor tudtad meg a nevét? Mikor dőlt el, hogy ezentúl vele, együtt?... Mikor szült gyereket?... S a gyerek, akinek nevet adtatok, mikor ment egyetemre? És mikor mondta ki először, hogy ő is megnősül?... És mikor hagytad el a hitvesedet?... Mikor tudtad meg annak az idegen nőnek a nevét, akiért elhagytad őt?... És mikor vetted észre, hogy az asszony, akinek testéből előbújtál, s akire valaha úgy néztél, mint egy jóságos istennőre... mikor vetted észre, hogy az anyád öregszik?... Ereje elszállt, alig tud már járni... Mikor szembesültéi azzal a gondolattal, hogy többé nem láthatod?

Elmegy.

Jönnek és mennek...

Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.

Te is változol, nem is keveset, de te vagy az, aki a legtovább marad.

(Müller Péter: Szeretetkönyv)

A szerelem kihozhatja belőlünk a legjobbat: magabiztosságot a továbblépéshez, bátorságot, hogy elmondjuk az igazat, erőt a kitartáshoz. De néha nem az lep meg minket a legjobban, hogy mit hoz ki belőlünk a szerelem, hanem hogy ki hozza azt vissza.

(Született feleségek)

Megállt a tükör előtt.... meztelen volt, enyhén szoláriumbarna bőrén csillogott a fürdés után magára kent olaj.... végignézett a testén.... nem volt tökéletes alakja, de arányos volt, hosszú combjai, kerek csípője, kerek mellei az összhangot csak javították.... közeledett a 37. születésnapja, mégsem lehetett látni a testén a korát.... bőre feszes volt, mellei hetykén álltak - sok huszonéves megirigyelhette volna, pedig két gyerkőcöt is szoptatott, nem is kevés ideig.... megfogta a kezeivel és elkezdte simogatni őket.... mellbimbói összeugrottak az izgalomtól, mellei megkeményedtek.... a látvány így még szebb volt.... soha nem érezte ennyire nőiesnek magát az elmúlt évek alatt.... olajos testén könnyedén siklott végig a keze.... mennyi férfi érintette!.... érezte a sok-sok kezet magán, ahogy simogatják, markolásszák, ki finomabban, ki durvábban.... csak egy baj volt mindegyikkel: egy élettelen tárgyat láttak benne, amit magukévá kell tenni.... a lelkére egy férfi sem volt kiváncsi, mindegyiknek csak a teste kellett.... csak használni akarták, szórakozni, játszani vele.... a NŐ-t egyetlen férfi sem látta meg.... a test és lélek együttesét, aminek ezer arca van: a gyámolításra szoruló kislány, aki egy oltalmazó férfira vágyik, akihez odabújhat; a szenvedélyes démon, akinek a fantáziája végtelen; az érett nő, aki mindig tudja, mire van szüksége a férfinak; a gátlástalan ribanc, aki mindenre kapható.... ezek így mind, egy testbe gyúrva....

elmosolyodott.... hosszú vörös haján megcsillant az ablakon beszűrődő nap sugara.... a férfiak, akik azt hiszik, hogy fájdalmat okoztak neki a viselkedésükkel, nagyon tévednek.... az a diadalittas mosoly az arcukról hamar lefagy, ha meghallják egy nő szájából azt, amit a legkevésbé szeretnek hallani.... rövidke szócska, de annál lényegretörőbb: NEM.... többek között ez az, amit tanult a sok csalódásból: nemet mondani.... tudni kell kimondani, emelt fővel tovább menni, és mosolyogni....  a lelkünk legmélyéről....

végignézett még egyszer utoljára a tükörképén.... elégedett volt önmagával.... huncut mosoly jelent meg az arcán, mielőtt felöltözött volna....

a kedvenc sorozatom.... született feleségek mindenhol vannak.... és Lila akác köz is, ahol laknak.... nálunk is van ilyen utca.... a négy barátnő is ott lakik, akik sűrűn összejárnak megbeszélni az aktuális pletykákat egy jó pohár bor mellett, vagy tanácsot kérni a másiktól gyereknevelés, vagy családi ügyekben.... ilyenkor mindig finom süteményekkel lepik meg egymást, amit az este folyamán elfogyasztanak....erre a pár órára mindegyikük elfelejti a napi gondokat, felszabadultan, és nevetve szórakoznak, olyan arcukat mutatva, amit talán a párjuk nem is ismer....

ott van a tökéletes háziasszony, akinek mindig tip-top a lakása, kínosan ügyel a rendre, és a családi békére.... párjával jól megvannak, bár náluk is - mint mindenkinél - vannak zűrösebb napok.... szomszédjában lakik a szeleburdi csajszi, aki második férjét fogyasztja.... két gyereket nevelnek, kapcsolatuk már régen nem az érzelmekről szól, hanem tulajdonképpen egy gazdasági életközösséget alkotnak.... ebből kifolyólag mindketten máshol keresik a testi-lelki kielégülést, persze a legnagyobb titokban.... a harmadik barátnő a munka mellett három gyereket nevel, férje állandóan úton van, tehát rá hárul a gyereknevelésen túl a ház körüli teendők elvégzése is.... ő az, akiről azt hiszi a férje, hogy a minta felesége nem iszik egy korty alkoholt sem.... de amikor a lányokkal összejönnek, ő sem marad ki semmi jóból.... a negyedik barátnő két gyermekkel éli meg a mindennapokat.... férje csak hétvégén jár haza, így szintén rá marad a gyereknevelés oroszlánrésze.... belevaló lány, aki nagyon tud bulizni, és nagyon el tudja magát engedni.... a csajos összejövetelek alkalmával adja ki magából azt a feszültséget, ami az élet minden területén rá nehezedik.... a férje rajta csodálkozna a legjobban, ha meglátná, hogy a felesége mennyire laza és felszabadult tud lenni.... amikor együtt vannak, teljesen másképp viselkedik, mintha egy más ember lenne.... próbál megfelelni a férjének minden területen....

aranyos csajok, akik a nők papírforma szerinti életét élik.... megpróbálják túlélni a szürke hétköznapokat, több-kevesebb sikerrel.... egy a közös bennük: a külvilág felé a tökéletesség látszatát kiválóan fent tudják tartani....

Lobogását szemednek látom én,
robogását akaratodnak érzem én.
Szavaidban lüktet a száguldás,
igen értem én.
De, ha lehagy a tested,
néma marad bennem ez a költemény.

S hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.

Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.

Lebegését követed-e, hogy merre jár?
Remegését ismered-e, hogy rátalálj?

Hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.

Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.

Velem az érintésben,
szabadító ölelésben,
velem a lélegzetben ott legyél.
Velem a forró lázban,
velem a vak zuhanásban,
velem a szív hangjában te legyél.

Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.

(Zséda)

kinézek az ablakon, odakinn a hideg szél táncoltatja a száraz leveleket az úton.... nemrég még zöldek voltak, a fán kapaszkodtak, és selymesen simogatták egymást, ahogy összeértek.... mostanra elszállt az élet belőlük és csak az elszáradt, élettelen levelekkel játszik a szél.... hol felkapja a magasba, aztán leejtve a földre görgeti tovább.... bent a szobában meleg van, én mégis fázom.... mint az a falevél, amelyik ott kint táncol.... hideg fuvallatot érzek ott legbelül.... valamit kisöpört a szél a lelkemből....

hiányzik valaki.... szerettem őt sokáig.... hiányzik a nevetése, a humora, a beszélgetések, a jó tanácsai, az ölelése.... a szerelem elmúlt, a szeretet nem.... nem mint férfi, hanem mint BARÁT hiányzik....

felkapta őt is a szél és tovarepítette.... ki tudja hol jár....